Tegnap tulestem a teszten, a 8 szintbol a 7.-be soroltak, majd meglatom, milyen, egyelore azt erzem, hogy a csoportomban vannak, akik joval nehezebben kommunikalnak, mint en. Delutanra kulonbozo egysegeket lehet valasztani, en szokincset es writting skillst valasztottam, de elegge ugy nez ki, hogy ezek nem igazan kulonboznek egymastol, mindegyiknek fontos resze a szoveghallgatas es a tarsalgas is.
A penzvaltas igen korulmenyes, meglepo modon a belvarosban nehez volt bankot talalni, mikor sikerult, kiderult, hogy egyszerre csak 300 dollart valtanak, mert ez a policy (?). Berletet mar nem sikerult vennem, mert azt csak hetedikeig aruljak, igy a marha draga jegyeket vehetem, amelyek tizes csomagban kerulnek 2,80-ba (ebbol kell egy oda reggel, egy vissza este, plusz meg ha mennek valahova), szoval rengeteget vesztek azon, hogy nem tudok biciglizni (errol kesobb).
Az atallas nem egeszen sikerult, kb. Torontoig jutottam, ezert mar nyolckor elaludtam, de otkor fent voltam.
North-Vancouver
2008.05.12. 06:46 :: Paleszmurt
A kepekhez tartozo feliratok oldalra csusznak, ugyhogy mindenkinek a fantaziajara bizom, mely kepeket mely feliratokhoz rendel...
A mi utcank...
Seymour River
Hegyek sipalyaval, lent kb. 20 fok...
Jellegzetes tablak, lampak...
Rendkivul igenyesek a kertek, a viragzo fak, bokrok dominalnak. Ez pl. egy benzinkut "kertje"...
Ironworkers Memorial Second Narrows Crossing: a magasba ivelo hid egyfelol impozans latvanyt nyujt, masfelol viszont az egyik fele vasbeton oszlopokon all, ezert igen esetlen benyomast kelt...
Kikotoi epulet, hatterben a hegyekkel...
Siraly...
Squamish Nation...
A mi utcank...
Seymour River
Hegyek sipalyaval, lent kb. 20 fok...
Jellegzetes tablak, lampak...
Rendkivul igenyesek a kertek, a viragzo fak, bokrok dominalnak. Ez pl. egy benzinkut "kertje"...
Ironworkers Memorial Second Narrows Crossing: a magasba ivelo hid egyfelol impozans latvanyt nyujt, masfelol viszont az egyik fele vasbeton oszlopokon all, ezert igen esetlen benyomast kelt...
Kikotoi epulet, hatterben a hegyekkel...
Siraly...
Squamish Nation...
Utazas es megerkezes
2008.05.11. 21:12 :: Paleszmurt
Elore elnezest kerek, de technikai okokbol nem tudok ekezetes betuket hasznalni, es ezuttal sem a Proszeky-koddal, sem massal nem fogok bajlodni, es a kancellariai helyesirashoz sem terek vissza. Kesobb remelhetoleg lesznek fenykepek is, de egyelore ezzel varni kell. Ido hianyaban csupan nyersen vazolok fel mindent, ugyhogy az irodalmi stilust senki ne kerje szamon.
Szoval.
Felszallas Budapestrol, eletemben talan a leggyonyorubb, atvagtunk a belvaros felett, a Petofi-hidtol kezdve a latohatarig minden tiszta volt. Ezutan kovetkezett Komarom, a bosi viztarozo, Pozsonz, majd Becs. A schwachati repterrol felszallo gepek annyival alacsonzabban voltak mar, hogy az elsore azt hittem, hogy egy helikopter repkedhet ott a felszin kozeleben. Becs mar alig volt kiveheto, de schonbrunni kastely parkjanak utjai egyertelmuen azonosithatoak voltak. Ezutan folytattuk a Duna menten, bar Linzt es Ulmot mar nem lattam, mert azok a masik oldalra estek. Lattam viszon Beyreuthot es Meissent.
Leszallaskor Amsterdam csak a tavolban latszott, viszont lathattunk hajokat a belso tengereken. Ami viszont meg erdekesebb volt, hogy a teglalapszeru mezokon furcsa, kisse random, de megis tomorulo elhelyezkedesben feheres pottyok voltak szetszorva. Egy ido utan rajottem, hogy ezek tehenek. Az egesz olyan volt, mintha megint a SimFarmmal jatszanek. A schipholi repter fuven viszont jol megtermett nyulak szaladgaltak.
Az atszallas lenyegeben zokkenomentes volt, voltak boven ulohelyek, lehetett olvasgatni. A varakozas hat orjanak monotoniajat enyhitette, hogy a beszallas mintegy masfel orat tartott, ebbol kb. egy ora volt, mig mindenki atesett a(z ujabb) biztonsagi ellenorzesen es bezsufolodott abba a kis terembe, ahol a gepbe valo tenyleges beszallasra lehetett varakozni.
Amsterdam es Vancouver kozott mar nem az ablaknal ultem, de neha azert igy is ki lehetett nezni. Gronland es Eszak-Kanada folott repultunk, es eszakkeletrol erkeztunk Vancouver fole. Gronlandbol semmi sem latszott, de a Kanadai-pajzs (http://en.wikipedia.org/wiki/Canadian_Shield), lenyugozo volt, hatalmas folyo-/gleccservolgyek voltak, fentrol nehez megsaccolni, de minimum szazmeteres melysegunek saccolnam oket (inkabb azert, mert nem akarok tulzasba esni). Vancouver kornyeken azonban borus volt az ido, ott semmit nem lathattunk.
A kozel tiz oras ut nem volt olyan remes (igaz, a folyosonal ultem), es az ellatas is remek volt, ket vacsorat is kaptunk, kozte frissitoket. Amikor beszalltam, mar nagyon ehes voltam annak ellenere, hogy harom szendvicset is vittem magammal, de leszallas utan mar nemhogy vacsorat nem kivantam, de igazan reggelire sem eheztem meg. Az etel kifejezetten jo volt, egy currys-paradicsomos hal barhol megallta volna a helyet, jo kis salatakat es desszerteket adtak. Az egyiknek el is tettem a csomagolasat, ez all rajta: This food was prepared specially for high altitude consumption, es nyomatekositaskepp valami inka varos van a kepen... egzebkent belga narancsos suti. (Jut eszembe, a gepen sokszor kijeleztek az utazomagassagot, sebesseget stb., es schipholon jo ideig gondolkodtam azon, hogy a foldon allo gepen az a 2-3 meteres kijelzett magassag vajon a muszer talajtol valo tavolsaga, vagy a tengerszint feletti. Azon a ponton ugyanis ezt nem ereztem eldonthatonek. Vegul arra jutottam, hogy talan tenger feletti, mert gurulas kozben kisse ingadozott (bar persze a repter siknak latszott).)
A hataratlepes es a vamvizsgalat (pontosabban utobbi elmaradasa) vegul semmi izgalmat nem hozott, es a csomagok is rendben megerkeztek.
Az igazi utazas azonban csak ekkor kezdodott. Mar a google mapsrol kineztem, hogy a szallasra eleg bonyolult eljutni, es a repterrol 3-5 atszallasra is szukseg van (attol fuggoen, mikor indul az ember), sot, meg ezutan 30 percet kell setalni. Mivel 25-30 kilonyi cuccom volt, felmerult az a lehetoseg, hogy taxival megyek. A szallasadom szerint ez kb. 30-40 CAD lehetne, de az utikonyv azt irta, hogy csak a kozpontig kb. 35 CAD, ugyhogy gondoltam, ha lehet, ezt kihagyom, vagy csak az ut vegen ulok taxiba. Maradt tehat a busz.
Az elso busz elment az orrom elott. A masodik buszra nem engedett fel a sofor, mert csak kiszamolt penzzel lehet fizetni, a sofor nem valt fel. Az aprot egy automataba kell szorni, az adja ki a jegyet. A harmadik busszal vegre el tudtam menni. Kanada ide vagy oda, meg a belvarosban kozlekedo buszokon sem irjak ki, milyen megallo kovetkezik, igy aztan az idegen talalgathatja, hogy jo helyen szall-e le. (Szoval nem tul europai megoldas, haha.) Nekem az atszallasokat profi modon sikerult abszolvalnom, de az utolso megallonal nem szalltam le, es jocskan tulmentem, feljutottam egeszen Eszak-Vancouver legeszakibb villanegyedeig. Itt mar kisse ideges es kimerult voltam, 24 oraja ebren, eloszor a sofor se tudta, hol is kellett volna leszallnom, az adott helyen taxira sem volt remenyem. Szerencsere a sofor visszavitt, es kozben eszebe is jutott, hol kellett volna leszallnom, sot, elmagyarazta, merre kell gyalog mennem. Ha rogton leszallok, valoszinuleg bajban lettem volna, kulonosen, hogy gyalogosok nem nagyon jartak a kornyeken. Vegul kitarto gyaloglassal elertem a celt, es nemi faradozas es aggodas aran 2,50-bol megusztam az utat...
Az ido borult volt, idonkent szakadt -- ezzel is szerencsem volt, mert ilyenkor mindig a buszon voltam. Most szepen sut a nap, ugyhogy nemsokara elsetalok a szupermarketbe, hogy fogkremet meg hasonlokat vegyek.
Megerkezesem utan a szallasadom eloadta, hogy a felesege (aki filippino) es a ket gyermeke eppen a Fulop-szigeteken vannak hazat epiteni, de itt van a felesege huga, aki most vezeti a haztartast. Oszinten szolva ez ugy hangzott, mintha most irtotta volna ki a csaladjat es koritett volna hozza egy meset, de gondoltam, ugyse tudok valogatni. Reggelre baratsagosabbnak talaltam mindent. A szobam nem tul dekorativ, de panaszra nincs okom, legfeljebb a hangszigeteles nem tul jo, mindent hallani, ami a hazban tortenik. Majd igyekszem felrakni fenykepeket. Rajtam kivul lakik itt egy szaudi gyerek (sacc/kb. 18 eves), meg egy tajvani (vele meg nem talalkoztam).
Mivel a szobaban csak wifi van, nekem meg a sajatomat nem sikerult beuzemelnem, kaptam egy iBookot, es arrol irok. Ezert nincsenek ekezetek. De legalabb ilyet is probalok egyszer.
Most meg irnom kene arrol, milyenek az elso benyomasaim Kanadarol, de legalabbis Vancouverrol. Lenyugozve meg nem vagyok. A repterrol befele jovet olyan hazakat lattam, amelyek inkabb a finn kerteshazakra emlekztetnek, de valahogy megbolondtva egy kis izlestelenseggel, pl. kooroszlannal vagy egy olyan ablakkal, amely feltehetoen sok fenyt enged be, de egyaltalan nem illik a haz egeszehez. Figyelemre meltoak a tujabol vagy valami hasonlobol kialakitott, suru, es legalabb harom meter magas (!!!) sovenyek. A belvaros iszonyuan szedett-vedett, sokfele haz van, szebbek-csunyabbak, de egyseges varoskep, hangulat nekem sehogy sem allt meg ossze. Igaz, erre van ido. De a varos folott a hegyek tenyleg lenyugozoek, mintha Norvegiaban lennek. Egyebkent a kulonbozo reszekrol jutott mar eszembe Helsinki, Moszkva, sot, Perm is.
A hangulatom ingadozo, az ut soran eleg jo volt, de amikor megjottem, megint eleg ramatyul ereztem magam. Az ejszaka elso feleben eleg rosszul aludtam, ehhez hozzajarult az eso is, ami szokasa ellenere valamiert nem megnyugtatott, hanem kifejezetten nyomasztott. Az ejszaka masodik fele jobban telt, es most is viszonylag jol vagyok, habar nem egeszen ertem, mit keresek en itt, ahelyett, hogy a munkamban probalnam behozni az elmaradasaimat. Remelem, egy ido utan ez is jobb lesz.
A telefonom idonkent be fogom kapcsolni, hatha jon sms, de sajnos a toltot otthon hagytam (kulonben sem biztos, hogy 110 volttal mukodott volna), ugyhogy akkor inkabb mail...).
Szoval.
Felszallas Budapestrol, eletemben talan a leggyonyorubb, atvagtunk a belvaros felett, a Petofi-hidtol kezdve a latohatarig minden tiszta volt. Ezutan kovetkezett Komarom, a bosi viztarozo, Pozsonz, majd Becs. A schwachati repterrol felszallo gepek annyival alacsonzabban voltak mar, hogy az elsore azt hittem, hogy egy helikopter repkedhet ott a felszin kozeleben. Becs mar alig volt kiveheto, de schonbrunni kastely parkjanak utjai egyertelmuen azonosithatoak voltak. Ezutan folytattuk a Duna menten, bar Linzt es Ulmot mar nem lattam, mert azok a masik oldalra estek. Lattam viszon Beyreuthot es Meissent.
Leszallaskor Amsterdam csak a tavolban latszott, viszont lathattunk hajokat a belso tengereken. Ami viszont meg erdekesebb volt, hogy a teglalapszeru mezokon furcsa, kisse random, de megis tomorulo elhelyezkedesben feheres pottyok voltak szetszorva. Egy ido utan rajottem, hogy ezek tehenek. Az egesz olyan volt, mintha megint a SimFarmmal jatszanek. A schipholi repter fuven viszont jol megtermett nyulak szaladgaltak.
Az atszallas lenyegeben zokkenomentes volt, voltak boven ulohelyek, lehetett olvasgatni. A varakozas hat orjanak monotoniajat enyhitette, hogy a beszallas mintegy masfel orat tartott, ebbol kb. egy ora volt, mig mindenki atesett a(z ujabb) biztonsagi ellenorzesen es bezsufolodott abba a kis terembe, ahol a gepbe valo tenyleges beszallasra lehetett varakozni.
Amsterdam es Vancouver kozott mar nem az ablaknal ultem, de neha azert igy is ki lehetett nezni. Gronland es Eszak-Kanada folott repultunk, es eszakkeletrol erkeztunk Vancouver fole. Gronlandbol semmi sem latszott, de a Kanadai-pajzs (http://en.wikipedia.org/wiki/Canadian_Shield), lenyugozo volt, hatalmas folyo-/gleccservolgyek voltak, fentrol nehez megsaccolni, de minimum szazmeteres melysegunek saccolnam oket (inkabb azert, mert nem akarok tulzasba esni). Vancouver kornyeken azonban borus volt az ido, ott semmit nem lathattunk.
A kozel tiz oras ut nem volt olyan remes (igaz, a folyosonal ultem), es az ellatas is remek volt, ket vacsorat is kaptunk, kozte frissitoket. Amikor beszalltam, mar nagyon ehes voltam annak ellenere, hogy harom szendvicset is vittem magammal, de leszallas utan mar nemhogy vacsorat nem kivantam, de igazan reggelire sem eheztem meg. Az etel kifejezetten jo volt, egy currys-paradicsomos hal barhol megallta volna a helyet, jo kis salatakat es desszerteket adtak. Az egyiknek el is tettem a csomagolasat, ez all rajta: This food was prepared specially for high altitude consumption, es nyomatekositaskepp valami inka varos van a kepen... egzebkent belga narancsos suti. (Jut eszembe, a gepen sokszor kijeleztek az utazomagassagot, sebesseget stb., es schipholon jo ideig gondolkodtam azon, hogy a foldon allo gepen az a 2-3 meteres kijelzett magassag vajon a muszer talajtol valo tavolsaga, vagy a tengerszint feletti. Azon a ponton ugyanis ezt nem ereztem eldonthatonek. Vegul arra jutottam, hogy talan tenger feletti, mert gurulas kozben kisse ingadozott (bar persze a repter siknak latszott).)
A hataratlepes es a vamvizsgalat (pontosabban utobbi elmaradasa) vegul semmi izgalmat nem hozott, es a csomagok is rendben megerkeztek.
Az igazi utazas azonban csak ekkor kezdodott. Mar a google mapsrol kineztem, hogy a szallasra eleg bonyolult eljutni, es a repterrol 3-5 atszallasra is szukseg van (attol fuggoen, mikor indul az ember), sot, meg ezutan 30 percet kell setalni. Mivel 25-30 kilonyi cuccom volt, felmerult az a lehetoseg, hogy taxival megyek. A szallasadom szerint ez kb. 30-40 CAD lehetne, de az utikonyv azt irta, hogy csak a kozpontig kb. 35 CAD, ugyhogy gondoltam, ha lehet, ezt kihagyom, vagy csak az ut vegen ulok taxiba. Maradt tehat a busz.
Az elso busz elment az orrom elott. A masodik buszra nem engedett fel a sofor, mert csak kiszamolt penzzel lehet fizetni, a sofor nem valt fel. Az aprot egy automataba kell szorni, az adja ki a jegyet. A harmadik busszal vegre el tudtam menni. Kanada ide vagy oda, meg a belvarosban kozlekedo buszokon sem irjak ki, milyen megallo kovetkezik, igy aztan az idegen talalgathatja, hogy jo helyen szall-e le. (Szoval nem tul europai megoldas, haha.) Nekem az atszallasokat profi modon sikerult abszolvalnom, de az utolso megallonal nem szalltam le, es jocskan tulmentem, feljutottam egeszen Eszak-Vancouver legeszakibb villanegyedeig. Itt mar kisse ideges es kimerult voltam, 24 oraja ebren, eloszor a sofor se tudta, hol is kellett volna leszallnom, az adott helyen taxira sem volt remenyem. Szerencsere a sofor visszavitt, es kozben eszebe is jutott, hol kellett volna leszallnom, sot, elmagyarazta, merre kell gyalog mennem. Ha rogton leszallok, valoszinuleg bajban lettem volna, kulonosen, hogy gyalogosok nem nagyon jartak a kornyeken. Vegul kitarto gyaloglassal elertem a celt, es nemi faradozas es aggodas aran 2,50-bol megusztam az utat...
Az ido borult volt, idonkent szakadt -- ezzel is szerencsem volt, mert ilyenkor mindig a buszon voltam. Most szepen sut a nap, ugyhogy nemsokara elsetalok a szupermarketbe, hogy fogkremet meg hasonlokat vegyek.
Megerkezesem utan a szallasadom eloadta, hogy a felesege (aki filippino) es a ket gyermeke eppen a Fulop-szigeteken vannak hazat epiteni, de itt van a felesege huga, aki most vezeti a haztartast. Oszinten szolva ez ugy hangzott, mintha most irtotta volna ki a csaladjat es koritett volna hozza egy meset, de gondoltam, ugyse tudok valogatni. Reggelre baratsagosabbnak talaltam mindent. A szobam nem tul dekorativ, de panaszra nincs okom, legfeljebb a hangszigeteles nem tul jo, mindent hallani, ami a hazban tortenik. Majd igyekszem felrakni fenykepeket. Rajtam kivul lakik itt egy szaudi gyerek (sacc/kb. 18 eves), meg egy tajvani (vele meg nem talalkoztam).
Mivel a szobaban csak wifi van, nekem meg a sajatomat nem sikerult beuzemelnem, kaptam egy iBookot, es arrol irok. Ezert nincsenek ekezetek. De legalabb ilyet is probalok egyszer.
Most meg irnom kene arrol, milyenek az elso benyomasaim Kanadarol, de legalabbis Vancouverrol. Lenyugozve meg nem vagyok. A repterrol befele jovet olyan hazakat lattam, amelyek inkabb a finn kerteshazakra emlekztetnek, de valahogy megbolondtva egy kis izlestelenseggel, pl. kooroszlannal vagy egy olyan ablakkal, amely feltehetoen sok fenyt enged be, de egyaltalan nem illik a haz egeszehez. Figyelemre meltoak a tujabol vagy valami hasonlobol kialakitott, suru, es legalabb harom meter magas (!!!) sovenyek. A belvaros iszonyuan szedett-vedett, sokfele haz van, szebbek-csunyabbak, de egyseges varoskep, hangulat nekem sehogy sem allt meg ossze. Igaz, erre van ido. De a varos folott a hegyek tenyleg lenyugozoek, mintha Norvegiaban lennek. Egyebkent a kulonbozo reszekrol jutott mar eszembe Helsinki, Moszkva, sot, Perm is.
A hangulatom ingadozo, az ut soran eleg jo volt, de amikor megjottem, megint eleg ramatyul ereztem magam. Az ejszaka elso feleben eleg rosszul aludtam, ehhez hozzajarult az eso is, ami szokasa ellenere valamiert nem megnyugtatott, hanem kifejezetten nyomasztott. Az ejszaka masodik fele jobban telt, es most is viszonylag jol vagyok, habar nem egeszen ertem, mit keresek en itt, ahelyett, hogy a munkamban probalnam behozni az elmaradasaimat. Remelem, egy ido utan ez is jobb lesz.
A telefonom idonkent be fogom kapcsolni, hatha jon sms, de sajnos a toltot otthon hagytam (kulonben sem biztos, hogy 110 volttal mukodott volna), ugyhogy akkor inkabb mail...).
