Terveim szerint most ket napig felrerakom a munkat, penteken viszont amugy sem lenne semmi erdekes a tanfolyamon, ezert itthon maragok es igyekszem osszedobni az eloadasom. Ha eleg ugyes leszek, akkor szombattol pentekig tenyleg szabad leszek, es az iskolan kivuli idot tenyleg olyasmikkel fogom tolteni, amiket normails ember csinal, ha eljut a Fold tulso oldalara.
Tervem reszet kepezte, hogy ma este felrakok legalabb egy tucat fenykepet. A tervnek az tett keresztbe, hogy a hazigazdaval es a lakotarsakkal felsetaltunk az utca vegebe, ill. azon tul az erdobe (amit leginkabb parkerdonek neveznek, mert szeles, murvas osvenyek szelik at, mikozben egyebkent erintetlen a termeszet), igy keszult nehany fenykep, de most mar arra nem lenne erom, hogy fel is rakjam barmelyikuket.
Most viszont vegre alkalmam nyilt megfigyelni, hogy valamikor 9:30 es 9:45 kozott sotetedik be, feltetelezem, hogy 9:30-kor mar a horizont mogott van a nap -- habar ezen a ponton a horizont fogalma aligha ertelmezheto, persze nehany kilometerrel odebb annal inkabb. Egyebkent Vancouver az eszaki szelesseg 49,25 fokan van, ami nem olyan egetvero, valahol Brno (49,12) es Praga (50,05) kozott van, ezek kozul is inkabb az elozohoz huz. Az amerikai kontinensen azert tunik minden eszakabbinak, mint Europaban, mert Europaban a kelet-nyugati iranyu hegysegek (beleertve mar a Skandinav-hegyseget is) megakadalyozzak, hogy a hideg legtomegek egyszeruen delre aramoljanak. Ezzel szemben Eszak-Amerikaban a hegyszegek eszak-deli iranyuak, igy semmi sem allja a hideg utjat.
Visszaterve a blogra, uj kepek csak a hetvegen varhatoak. Addig is egy apro erdekesseg, amit Martonfi Attila fog igazan ertekelni, leven a tema szenvedelyes kutatoja. Tehat. Kanadaban a telefonszamok lejegyzesehez nem csupan a kotojelet hasznaljak (123-456-7890), hanem helyette, talan gyakrabban is, a pontot (123.456.7890). Remelem, ezzel az adalekkal szereny eszkozeimhez merten en is hozza tudtam jarulni a magyar iraskultura szinesitesehez.
