Az alabb bemutatando haz epp ilyennek indul. Asztan egyszer csak az ember veletlenul eszrevesz a sarkan egy kis tombot. Ilyesfele tombok nem idegenek Moszkvatol, gondoljunk csak a Lomonoszov foepuletebol kiugro professzorlakasokra. Sot, maga a kapu is lehetne egy moszkvai kert bejarata. Csakhogy Moszkvaban megorzodik a szimmetria, es nincsenek se tetokertek, se intim belso udvarok, amelyek azt az illuziot kelthetnek az emberben, hogy van maganelete. (Ebbol a szempontbol is erdekes a jatek, hiszen az udvarra jol be lehet latni, a nyiltsag -- nincs titkolnivalonk -- erzeset keltve. Ugyanakkor valoban csak egy bizonyos szogbol latszik jol az udvar nagy resze, onnan sem minden, es a legtobb iranybol nezve az udvar rejtett.) Ez a spanyolos udvarbelso valahogy elkulonul az epulet egeszetol, es bizonyara draga elitlakasokat rejt, a kulonlegesseg erzeset adva lakoinak. (Ez egyebkent egy kulon mufaj, amire visszaterni tervezek.) A spanyol udvarhazak hangulatat azonban itt is gotikus szobrok vaditjak, talan arra emlekeztetve az arra jarot, hogy ez a kedelyes intimitas csak illuzio, a sotet erok valojaban mindig keszen allnak, hogy lecsapjanak... (Mellesleg erdekes kontrasztot alkotnak a fo epulettomb szinten oda nem illo, de klasszicista jellegu szobraival.)




