Visszaterve a mosomedvere, mar lemondtam roluk, es a Stanley Parknak a kilatotol legmesszebb eso, deli reszeben, az Elveszett lagunanal jartam, amikor a vizparti kovek kozott egy csikos farok suhant el. En persze azonnal a dokumentacios eszkozhoz kaptam, de hiaba kozelitettem a parthoz, a mosomedvet sehol sem lattam. Marpedig a mosomedve nem foka es nem vidra, a vizben nem tunhetett el. Hosszas keresgeles utan feladtam, es tovabb indultam, de azert alaposan belestem a vizparti bokrok koze. Nem eredmenytelenul. Egy halom ag kozott epp egy mosomedve turkalt. Nagyon ovatosan kozeledtem, de feleslegesen, egeszen a kozelebe mehettem, neha felnezett ram, de a turkalas egyebkent teljesen lekototte. Sajnos sok jo kepet nem sikerult rola keszitenem, mert allandona izgett-mozgott, bemozdult. (Az uj gepemmel ezert sem vagyok megelegedve. Ha viszonylag keves a feny, allandoan bemozdul, ha sok a feny, tulexponal, ha atallitom a fenyerzekenyseget iso800-ra vagy 1600-ra, akkor csak annyiban emlekeztet az erzekeny filmekre, hogy pottyos lesz. Raadasul a szinei se annyira jok, mint a hp-e, nem is ertem, miert van akkor a kultusza a Canonnak.)
Egy ido utan belattam, hogy jobb felvetelt az adott korulmenyek kozott ugysem tudok csinalni, es o sem igenyli a tarsasagom, igy tovabballtam. Kb. 50 meter mulva mar egy csapat mosomedvebe utkoztem, ezek azonban kisse bizalmatlanok voltak es kerulgettek, raadasul az arnyekos helyeket preferaltak, igy a kepek itt sem lettek tul jok. A legjobban sikerult kepeket vegulis ujabb 20 meterrel odebb keszitettem, ahol valaki etette oket. Persze ezer helyen ki van teve, hogy ez tilos, es szepen el is magyarazzak, hogy miert. De mindig vannak, akik okosabbak...
