venkura

Terveim szerint most ket napig felrerakom a munkat, penteken viszont amugy sem lenne semmi erdekes a tanfolyamon, ezert itthon maragok es igyekszem osszedobni az eloadasom. Ha eleg ugyes leszek, akkor szombattol pentekig tenyleg szabad leszek, es az iskolan kivuli idot tenyleg olyasmikkel fogom tolteni, amiket normails ember csinal, ha eljut a Fold tulso oldalara.

Tervem reszet kepezte, hogy ma este felrakok legalabb egy tucat fenykepet. A tervnek az tett keresztbe, hogy a hazigazdaval es a lakotarsakkal felsetaltunk az utca vegebe, ill. azon tul az erdobe (amit leginkabb parkerdonek neveznek, mert szeles, murvas osvenyek szelik at, mikozben egyebkent erintetlen a termeszet), igy keszult nehany fenykep, de most mar arra nem lenne erom, hogy fel is rakjam barmelyikuket.

Most viszont vegre alkalmam nyilt megfigyelni, hogy valamikor 9:30 es 9:45 kozott sotetedik be, feltetelezem, hogy 9:30-kor mar a horizont mogott van a nap -- habar ezen a ponton a horizont fogalma aligha ertelmezheto, persze nehany kilometerrel odebb annal inkabb. Egyebkent Vancouver az eszaki szelesseg 49,25 fokan van, ami nem olyan egetvero, valahol Brno (49,12) es Praga (50,05) kozott van, ezek kozul is inkabb az elozohoz huz. Az amerikai kontinensen azert tunik minden eszakabbinak, mint Europaban, mert Europaban a kelet-nyugati iranyu hegysegek (beleertve mar a Skandinav-hegyseget is) megakadalyozzak, hogy a hideg legtomegek egyszeruen delre aramoljanak. Ezzel szemben Eszak-Amerikaban a hegyszegek eszak-deli iranyuak, igy semmi sem allja a hideg utjat.

Visszaterve a blogra, uj kepek csak a hetvegen varhatoak. Addig is egy apro erdekesseg, amit Martonfi Attila fog igazan ertekelni, leven a tema szenvedelyes kutatoja. Tehat. Kanadaban a telefonszamok lejegyzesehez nem csupan a kotojelet hasznaljak (123-456-7890), hanem helyette, talan gyakrabban is, a pontot (123.456.7890). Remelem, ezzel az adalekkal szereny eszkozeimhez merten en is hozza tudtam jarulni a magyar iraskultura szinesitesehez.

Az Antropologiai Muzeum a Brit Kolumbiai Egyetem kampuszan talalhato. Fo profilja a nyugati parti oslakosok kulturajanak megorzese, kutatasa, ezen kivul elsosorban a csendes-oceani tersegre koncentral. Engem persze elsosorban a helyi oslakosok kulturaja erdekelne, ezert utam egyik fo atrakciojakent tekintettem a muzeumra. Vegulis csalodni nem csalodtam, de azert csalodtam. A helyi oslakosok (itteni terminologiaval: first nations) muveszete tenyleg lenyugozo, elsosorban a fafaragasban csucsosodik ki, de gyonyoru grafikaik is vannak melyeken persze a korabbi faragvanyok festesebol csaptak at az uj mufajba. Ezt a muzeum gyonyoruen prezentalja. Ezen kivul azonban csak kesergo vagy lelkendezo szovegeket kapunk a kultura megorzesevel kapcsolatban, van nehany fenykep az unnepi osszejovetelekrol (melyen igazan persze megint a faragott fa alarcok szolgaltatjak a latvanyelemet), de valahogy hianyerzetem volt. Aztan leesett: azert egy ilyen muzeumtol elvarnam, hogy mutasson be olyan dolgokat is, amiknek itt nyomuk sincs. Pl. nem lattam egyetlen nepviseletet vagy hetkoznapi hasznalati eszkozt sem, a feliratokon szo esik vadaszatrol meg halaszatrol, de nincs egy vadasz- vagy halaszezkoz sem. Mintha az oslakosok azzal toltottek volna az idejuket, hogy a falujukban ulnek es farigcsalnak. Aztan van ugyan nemi terkepanyag arrol, hogy milyen nepek eltek itt, de hogy pl. hany falu volt, milyen messze egymastol, mekkora volt koztuk az erintkezes stb. -- errol szo sem esik.

A kepzomuveszet legfontosabb mufaja a totemoszlop. A kozhiedelemmel ellentetben ezek nem valamifele balvanyok es nem is arra szolgalnak, hogy a megskalpolt vagy megskalpolando sapadtarcuakat kikossek hozzajuk, hanem mitologiai torteneteket elbeszelo szobrok, melyek spiritualis jelentosege kb. abban merul ki, hogy a nemzetseghez tartozik es az o osszetartozasuk jelkepe. Altalaban a falu vagy a haz jelentos pontjan helyezkedett el. Szerencses helyzet, hogy mitologiai tortenetekkel kapcsolodnak ossze, mert igy jopar mitoszt el lehet olvasni a muzeumban. A kedvencem, amelyik azt demonstralja, milyen bulizos nepek is ezek. Egy torzsfonok jelentos enekes volt, ezert felkertek, hogy ismet enekeljen. O eleget tett a keresnek es remek hangulatot teremtett, mindenki tombolva tancolt, annyira, hogy o sem birta tovabb nyugtom, es bevetette magat a tancparkettre. Itt aztan annyira beporgott, hogy elesett -- a szinten elrevult tomeg agyon is taposta. Kesobb kerestek, es laposra taposva leltek meg. Ugy gondoltak, nem lesz igy jo neki, de a tengerben meg eleldegelhet, igy beengedtek a vizbe. Igy lett a lepenyhal.



Es akkor lassuk a kepeket:

1. Vicces (de legjobb esetben is annak szant) tabla a muzeumbol. Salish a Vancouver (tagan vett) kornyeken elo oslakos nepek csoportjanak neve.

2. A muzeum epulete kivulrol. A szerkezet kapuk sorozatara emlekeztet. Ilyen kapuk az oslakos falvak bejaratanal alltak es totemoszlopszeruen voltak megfaragva,

3. A muzeum fo bemutatoterme. Itt lathato egy csomo totemoszlop es egyeb faragvany. Az esti napfeny rendkivul kellemes hangulatot teremt.

4. Faragott madaralak az egyik totemoszlop tetejen.

5. A muzeum egyik legfontosabb kiallitasi targya, a Bill Reid altal faragott A hollo es az elso emberek. A legenda szerint az elso emberek egy kagylobol jottek a foldre, es a hollo segitett nekik szetfesziteni a kagylo hejat.

6. Szabadteri haida falu, affele miniskanzen a muzeum mogott. A haida egy NEM salish torzsnek a beve, mely a Brit Kolumbia partjainal huzodo szigetek nemelyiken el. (Nyelvuk kihalofelben.

7. Kilatas a muzeum mogotti szabad teruletrol, a latohataron feltehetoen a Vancouver-sziget.

A muzeumi boltban egyebkent volt egy-ket oslakos nyelvrol szolo konyv, de iszonyatos aron. Az egyikben a p es az e, ill. az f es az i formansait hasonlitgattak ossze, ami azota is nyugtalanit...

Remelem, csak nalam vagja le a mokus orrat az elozo posztban a bongeszo... Szoval sok mindennel el vagyok maradva, lenne egy csomo kepem a Stanlez Parkbol, az epiteszetrol a varos kulonbozo reszeibol, az antropologiai muzeumrol nem is szolva. De mivel hetvegen is egesz nap dolgozom, nincs idom es erom feltenni oket. Addig is gyengecske potszernek itt ez az antropologiai muzeum shopjaban fenykepezett csokoladeszuvenir, gyonyoru indian grafikaval. A felirat buszken hirdeti, hogy belga csokirol van szo, igy mindenki melyen aterezheti, hogy az indian kultura egy csodalatos darabjat viheti magaval...

Ismet jo minosegu felvetel...